Egy férfi kórus alapításának ötlete, már rég dédelgetett álma a váradi magyarságnak. A csak vágy szintjén létező gondolatot Agyagási Ernő Nagyvárad-Réti református presbiter tette valósággá, aki azóta is lelke és szervezője az énekkarnak. A különböző alkalmakon, jótékonysági összejöveteleken, vigalmakon jó hangulattal nótázó társaság egyre többször fogalmazta meg igényét, hogy szeretne rendszeresebben is összejönni és együtt énekelni. Az éneklők között sokan voltak akik nagyon szépen tudtak és szerettek is énekelni. A gondolat 2009 novemberében, a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség Erzsébet-Katalin napi jótékonysági bálján alakult át konkrét akarattá és fogalmazódott meg egyértelműen a kórus létrehozásának szándéka, tette. A rögtön soron következő szilveszteri alkalom során ki is tűzték az első összejövetel időpontját. Erre az alakuló gyűlésre került sor 2010 január 9-én. A helyszín megválasztásakor, megkérték a gyülekezet lelkipásztorát adjon helyet a Nagyvárad-Réti Gyülekezeti Központ valamelyik helyiségében. Dr. Pálfi József lelkipásztor a Dr. Szabó Lajos termet ajánlotta az állandó próbák helyszínéül. Az énekkarral való egyetértésben Agyagási Ernő, Márkus Zoltán kántor-karnagyot kérte fel énekvezérnek. A férfikar megalakulását a presbitérium örömmel vette tudomásul és jóváhagyó támogatásáról biztosította azt.
Tervek és eredmények
A férfikar első perctől kezdve nyitott volt bármely felekezetű vagy pártkötődésű barátunk, testvérünk felé, aki szeret közösségben énekelni, ápolva énekes kultúránknak ezt a sajátos szegmensét. A tagok között vannak reformátusok, római katolikusok, unitáriusok, evangélikusok, különböző szakmákat és beosztásokat képviselve a fizikai munkástól a tanárig, a nyugdíjastól a cégvezetőig. Az eltelt két és fél év alatt a taglétszám változó volt. Az alakuló gyülésen 26-on vettek részt, de pár heten belül közel 60-ra szaporodott a létszám, ami sosem csökkent ezt követően 40 alá. Ma a kórus 50 aktív tagot számlál.
Az alakulásnál vállalt célokat – közművelődési és közhasznú tevékenység, közösségformálás, hagyományőrzés és a magyar nemzettudat fejlesztése – olyannyira sikerült megközelíteni már a működés első évében, hogy 2011 január 8-án az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács A Közjó szolgálatában-díjjal tüntette ki a Váradi Dalnokokat. Idézet Tolnay István előadó tanácsos, világi főjegyző méltatásából, aki azóta már a Váradi Dalnokok aktív tagja :
„A Váradi Dalnokok példamutató összefogása, kitartó, önzetlen és céltudatos szolgálata a nagyváradi magyarság élni akarását, a szülőföldön és nemzeti közösségünkben való megmaradásának reményét és a jövőbe vetett bizalmát sugározza. Újszerű, merész repertoárjával politikai és esztétikai tabukat döntöget, s teszi mindezt igényes szakmai színvonalon. Egész eddigi működésével bátran felesel az ötven évnyi nacionál-kommunista elnyomásnak. S ugyanakkor rácáfol a XX. századelő két nagy magyar költőjének, Ady Endrének és Juhász Gyulának a magyar népet, illetve Várad magyarságát féltő aggodalmaira is : a Váradi Dalnokok évszázadnyi „kidalolatlan magyar nyarak” énekeivel bizonyítják, hogy igenis van és sokáig „lesz még magyar dal Váradon!”
A megalakulástól eltelt időszakban Márkus Zoltán karnagy, kitűnő szakmai és pedagógiai érzékkel, közel száz dalt tanított be a kórusnak és többtíz előadáson vezette azt, határon innen és határon túl. A hazai lelkes és nagyszámú közönség mellett dalaikkal megörvendeztették már egy pár anyaországi és felvidéki település közösségét is. Nagy népszerűségnek örvendtek a kórus szervezőcsapatának saját rendezvényei is. Úgy a megalakulás egy éves évfordulójára szervezett három órás előadás, mint a diószegi BIBOR bordaltalálkozó alkalmával – ahol hét kórus lépett a pódiumra – zsúfolásig teltek a termek. A karnagy rátermettségét, szakmai felkészültségét és a kórus lelkes odaadását bizonyítja az a tény, hogy minden jeles ünnepen, megemlékezésen felkérést kapnak a szolgálatra.
Rólunk írták…
Reggeli Újság
Ünnepeltek a Váradi Dalnokok
Ötödik születésnapját ünnepelte szombat este a Váradi Dalnokok férfikara több meghívott énekes és hangszeres együttessel közösen. A mintegy háromórás előadáshoz és az éneklés jegyében zajló közösségi ünnepléshez, melyre színültig telt a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme, mindenki hozzátette a maga tehetségének és jókedvének legjavát. A Márkus Zoltán karnagy vezette házigazda Dalnokok mellett fellépett az Arad megyei Kisiratosról érkezett Rónasági Citerazenekar, a Nagyváradi Asszonykórus – Tasnádi Ferencz vezényletével, F. Márton Erzsébet színművésznő (Nyírő József Öreg legények című novellájával), a vajdasági Csókáról érkezett II. Rákóczi Ferenc Férfikórus, a kecskeméti Gregus Tárogató Kvartett, valamint a Csillagocska zenekar és néptáncegyüttes. Az ünnepi hangulathoz méltóan, de ahol kellett, frappánsan és szellemesen konferált az est folyamán Ráksi Lajos egyetemi lelkész. A jó énekhez kell a jó bor is, ennek jegyében minden vendégfellépő ajándékkosarakkal halmozta el a váradi örökifjú dalnokokat.
A Pálfi József lelkész vezette nagyváradi Csillagocska Alapítvány égisze alatt működő, valamint Agyagási Ernő váradréti presbiter fáradhatatlan szervezőmunkája nyomán tevékenykedő Váradi Dalnokok jelenleg 51 tagot számlálnak, de sosem voltak 40-nél kevesebben. Hangjuk zengő, élet- és énekkedvük kifogyhatatlan, és íme az öt év munka, közösségi élmény és kitartás mérlege: repertoárjukon hivatalosan 114 ének szerepel, eddig 87 fellépésük volt, több ezer kilométert utaztak a különféle szereplések helyszíneire, ahol mindig méltó módon szolgálták ízes magyar énekkel ünnepeinket, megemlékezéseinket, avatóinkat, imáinkat és még sorolhatnánk hogy mi mindent, s a kimutatások szerint mintegy 27 ezer ember hallhatta eddig őket. Az est folyamán ugyanakkor néma felállással emlékeztek meg az elmúlt esztendőkben elhunyt dalnok-társakról.
Visszatérve a háromórányi jó hangulathoz, az együttesek repertoárjain volt bőven népdal, nóta, néptánc, verbunkos zene és szívet melengető, de bizony könnyeket is fakasztó hazafias nóta, illetve katonadal is. A legnagyobb sikert ez utóbbi tekintetben kétségtelenül a vajdasági Csókáról jött II. Rákóczi Ferenc Férfikórus aratta, amelynek tagjai a megélt és megénekelt háborúról, illetve a távolba szakadt magyarságérzéséről a leghitelesebben tudtak számot adni. Igazi zenei különlegességnek számított még a kvintetté kiegészült kecskeméti Gregus Tárogató Kvartett népi hagyományú muzsikát és verbunkost kamarazenei rangra emelő műsora is. A csókai II. Rákóczi Ferenc Férfikórus A csókai II. Rákóczi Ferenc Férfikórus Zárásként visszatértek a színre a Váradi Dalnokok, és búcsúzóul mindenki együtt énekelhetett el velük egy Várnai Ferenc által dallamba foglalt Babits-verset: „Mindenik embernek a lelkében dal van…” A kecskeméti Gregus Tárogató Kvintett A kecskeméti Gregus Tárogató Kvintett Az eseményt késő estébe nyúló énekszó követte jó közösségi hangulatban, immár a megérdemelt vacsora és folyékony hozzávalók mellett. Tóth Gábor
Ünnepeltek a Váradi Dalnokok
Jubileumi koncerttel ünnepelte meg ötéves fennállását a Váradi Dalnokok dalárda. A koncerten az ünnepeltek mellett számos meghívott lépett fel a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében.
A dalárda 2011-ben megkapta a Közjó szolgálatában díjat. Az elmúlt öt évben a 87 fellépés során közel 25.000-en hallhatták a Váradi Dalnokokat, akiknek céljaik között szerepel a közösségformálás, a magyar nemzettudat erősítése, a hagyományőrzés és egyéb kulturális tevékenységek népszerűsítése és nem utolsósorban az éneklés szeretetének továbbadása. Ünnepi műsor Ráksi Lajos a továbbiakban Pálfi József lelkipásztornak, a Csillagocska Alapítvány elnökének a jókívánságait is tolmácsolta: „A Váradi Dalnokokat öt évvel ezelőtt a közösségi igény hívta életre a Csillagocska-család önálló tagjaként. A jóízű, jó hangulatú, szép-dalos együttlétekből barátságok, majd pedig erős közösség született. A Váradi Dalnokok ötletgazdája és ma is lelkes összetartó oszlopa Agyagási Ernő nagyvárad-réti presbiter, a férfikar szakmai vezetője pedig Márkus Zoltán, a nagyvárad-réti gyülekezet kántor-karnagya. Kedves dalnokok, örömmel hallgattunk benneteket, mert dalotok nyomán a lelkünk összeért. Kitartásból, emberségből, közösségteremtésből példát adtatok. Köszönjük, ez férfimunka volt!” – hangzott el.
A köszöntéseket követően folytatódott az ünnepi koncert, amelyen fellépett: a Rónasági citerazenekar az Arad megyei Kisiratosról, akik kisiratosi és ismert magyar népdalfeldolgozásokat adtak elő; a Nagyváradi Asszonykórus, akik meglepetésműsorral kedveskedtek a Váradi Dalnokoknak; F. Márton Erzsébet színművésznő Nyírő József Öreg legények című novelláját adta elő; majd a vajdasági, dél-alföldi Csókáról érkező Rákóczi férfikórus katonadalcsokrát hallgathatták meg a jelenlevők, őket követte a kecskeméti Gregus Tárogató kvartett műsora, majd a Csillagocska Néptáncegyüttes vajdaszentiványi táncokat mutatott be. Az ünnepi műsor a Váradi Dalnokok fellépésével és a résztvevők közös éneklésével zárult.
Reformátusok lapja
A dalárdák forradalma
Dalárdatalálkozót tartottak Debrecenben a nemzeti ünnepen. A nagyváradi Váradi Dalnokok, a fővárosi Pest-Budai Dalárda és a délvidéki Csóka II. Rákóczi Ferenc Férfikórusa Berkesi Sándor karnagy és a Debreceni Református Kollégium Kántusa hívására járt március 14–15-én a cívisvárosban. A dalnokok megérkezésük napján a Debreceni Református Kollégiummal, annak a szabadságharchoz kapcsolódó emlékeivel, majd egymással és egymás repertoárjával ismerkedtek meg, másnap pedig egy genfi zsoltárral és egy Gárdonyi Zoltán-féle kánonnal szolgáltak a nagytemplomi istentiszteleten. A nyolcvanfős egyesített férfikar ezután a városi ünnepségen énekelt a szabadságharchoz kötődő dalokat a helyi katonazenekar kíséretében.
– Ma már kevés férfikar működik hazánkban, és ez a három társaság egészen különleges hagyományt őriz. Nem is annyira a többszólamú férfikari művek csiszolt előadására törekszenek, mint inkább a magyar történelem és a magyar hazaszeretet énekeinek, így a népdaloknak, a katonadaloknak, a bordaloknak a megőrzésére. Ezek mögött történelmünk véres valósága és népünk örömei, bánatai állnak – árulta el a Reformátusok Lapjának Berkesi Sándor, aki szerint a találkozó kötetlenebb része, a közös nótázás fergeteges hangulata szép példa volt arra, ahogy gazdag énekkincsünk a különböző korosztályokhoz tartozókat is összeköti. A karnagy hozzátette: jó lenne, ha a közös éneklés tradíciója nem tűnne el véglegesen, ha egyre több dalárda alakulna és egyre több fiatal csatlakozna hozzájuk. Úgy véli, az éneklés megszerettetésében kiemelt szerepe van az iskolának, ahol az irodalmi és történelmi háttérismeretek megadásával lehet érzelmileg is fogékonyabbá tenni a fiatalokat erre a műfajra.
– Óriási öröm volt a szabadságharc évfordulóját Debrecenben ünnepelni, de a szombat esti énekes párbaj legalább akkora élmény volt – mondta Tóth Attila, aki szerint az énekesek megtanulják az egymástól hallott új dalokat, így legközelebb már együtt fújhatják őket. A nagyváradiak nagy várakozással voltak a fővárosiakkal szemben. Határon túliként arra voltak kíváncsiak, hogy az anyaországiakat vajon milyen gondolatok, érzések sarkallhatják a közös éneklésre.
– Örömmel tapasztaltuk, hogy ugyanaz a szándék vezeti őket, amely minket: az örökség ápolása és önmagunk, valamint a körülöttünk élők gazdagítása – tette hozzá a váradi dalár.
– Ennek a debreceni találkozónak a monarchia idején már volt előképe, és ez a tény különösen lelkesít minket. Azt reméljük, hogy ez az alkalom a magyar dalárdamozgalom újjászületésének a kezdete lehet – hangsúlyozta Kéthelyi Mátyás. A budapesti énekesek vezetője szerint a dalárdáknak fontos küldetésük van ma is: feladatuk a magyar nemzeti azonosságtudat ápolása, a hiteles keresztyénség képviselete és a férfiidentitás megerősítése. Másfél évszázados gyökerek. A második világháború előtt minden valamirevaló településen működött férfidalárda. Tevékenységüket általában a helyi kántortanító irányította. E kisközösségek tagjai azonban nemcsak a mulatság kedvéért jártak össze, hanem sokat tettek nagyobb közösségük boldogulásáért is. Az első három dalárdatalálkozót
– Pécsett, Pesten és Aradon – a helyi férfikarok kezdeményezésére tartották, de 1867-ben megalapították az Országos Daláregyesületet, amely a következő évben, 1868-ban a negyedik találkozót Debrecenben szervezte meg. Kiss Sándor