A nagyváradi gyermektáncház közel két évtizede működik szervezett, rendszeres formában és adott helyen. A gyermektáncház mozgalom városunkban, már a 90-es évek utolsó harmadában kezdte el önmaga útját keresni, de valójában akkor kezdett komolyabbra fordulni, amikor az akkori Sulyok István Református Főiskola – jelenlegi Partium Keresztény Egyetem – néhány székelyföldi lelkes egyetemistája fontosnak tartotta, hogy Nagyváradon a gyermekek és felnőttek körében felmutassák népi értékeinket. Ne csak felmutassák, hanem kedvet teremtsenek néptáncainkhoz, népdalainkhoz, mondókáinkhoz. Molnár Szabolcs az egykori Palló táncházzenekar prímása több fiatal zenészt is megmozdított ez ügyben Pálfi Noémival a zeneszak egyik “bábájával”, a népdal és a népzene lelkiismeretes előadójával, művelőjével.
A mozgalom első éveiben esetlegesen, különböző helyen és időben, olykor-olykor meglehetősen mostoha körülmények között működött. Változás akkor állt be a mozgalom életében, amikor 2002-ben létrejött a Csillagocska Alapítvány, amely első perctől kezdve konkrét szervező munkába kezdett és teljes körű otthont biztosított a gyermektáncház számára. A kezdet-kezdetétől fogva a tánclépések és népi játékainkra való megtanítás mellett azt is fontosnak tartották az elődök, hogy megismertessék a gyermekeket a népi hangszerekkel.
Örömmel mondjuk el, hogy térségünkben mai napig egyedülálló módon zajlik, heti rendszerességgel, állandó élőzenével a nagyváradi gyermektáncház. A Palló zenekar tagjai, tanulmányaik befejeztével hazamentek Székelyföldre, így a Komló együttes folytatta a munkájukat. Azonban ennek a zenekarnak a tagjai is túlnyomó részben székelyföldiek voltak és hamarosan ők is visszatértek szülőföldjükre. A mag azonban elvettetett és a kezdetektől fogva oroszlánszerepet vállaló Benedek Árpád zenepedagógus irányítása és szervezése mellett nemcsak a tánc és a játék nyert egyre nagyobb teret, hanem a lassan megalakuló Csillagocska Zenekar is. A tánccsoportok mellett ma már rendelkezünk állandó zenekarral is, és ha egyesek kinőnek ebből, akkor ott van az állandó utánpótlás. Ennek a munkának köszönhetően a nagyváradi gyermektáncházban a mindenkori „csillagocskák” biztosítják az élőzenét.
A táncoktatást szintén az egykori “sulyokosok”, egyetemista leányok biztosították, Benedek Árpád megjelenéséig. A Csillagocska Alapítvány elnöke, Dr. Pálfi József 2002-ben hivatalosan is felkérte az egyetem fiatal végzősét, hogy vállalja az Alapítvány keretében szervezett táncház-mozgalom szervezését, illetve az óvodai zenepedagógusi munkát. A tevékenység az ének és a tánc mellett az ünnepi szokások, jeles napok rendje mentén lett felépítve, az óvodás korosztály számára pedig mindig népmesével zárulnak.
Az évek során a gyermek mozgalom annyira kinőtte magát, hogy külön foglalkozás zajlik minden kedden 16,00 órától az óvodások számára és 17,00-tól az elemi iskolások részére.
A kedd délutáni alkalmakra sokszor a szülők, nagyszülők is visszavándorolhatnak egy korábbi időbe, saját gyermekkorukba. Úgy gondoljuk és látjuk, hogy itt mindenki jól érezheti magát. Az énekek, a táncok, a játékok minden korosztálynak kedves és fontos, találkozzanak és kipróbálják a népi gyermekjátékok varázslatos világát. Kodály Zoltán szavait idézve, “aki nem szereti a magyar népet, leghamarabb a gyermeken át fogja megszeretni, amint e játékok varázslatos kaleidoszkópjából felé sugárzó, s a pajkos hetykeségtől gyengéd ellágyulásáig váltakozó száz arcát figyeli és megismeri. …Szomorú gyermekkora nyomait holtáig viseli, aki úgy nőtt föl, hogy nem volt része bennük. Annak nincs sürgősebb teendője, mint utólag megtanulni, beleélni magát, mert enélkül nem férkőzik a gyermek lelkéhez. Csak itt látja, hogyan tükröződik a világ a magyar gyermek lelkében”.
